A hivatalos neve Chicago O'Hare nemzetközi repülőtér, de ezt a forgalmas repülőteret gyakran egyszerűen csak Chicagónak vagy O'Hare repülőtérnek (ORD) nevezik. Az összesen nyolc kifutópályával rendelkező O'Hare naponta körülbelül 2700 járat üzemeltetését végzi, és ma már a világ hat legforgalmasabb repülőtere közé tartozik. A Chicagótól mindössze 27 km-re (17 mérföldre) északnyugatra fekvő O'Hare a nagyvárosi területet szolgálja ki, és fontos csomópontja mind az American, mind a United Airlines légitársaságnak, valamint a Spirit Airlines és a Polar Air Cargo kereskedelmi tevékenységének.
A közel 7630 hektáron elterülő chicagói repülőtér több mint 220 világméretű célállomásra indít non-stop és hosszú távú járatokat az Egyesült Államoktól Dél-Amerikáig, Európáig, a Közel-Keletig, Ázsiáig, Afrikáig, a Karib-tengerig és Óceániáig.
A Chicagót kiszolgáló első nagyobb repülőtér az 1926-ban megnyitott Municipal Airport volt, de csak néhány évbe telt, mire Chicago város hatóságai rájöttek, hogy az új repülőtér nem rendelkezik elegendő kapacitással, és megkezdődött egy új, nagyobb terület keresése. Mielőtt azonban bármilyen döntést meghozhattak volna, Európában kitört a háború, és Amerika éppen akkor lépett be a harcokba. Sietve kiválasztottak egy Orchard Place nevű telephelyet, ahol azonnal megkezdték a Douglas C-54 Skymaster (négymotoros szállító repülőgép) gyártását a háborús erőfeszítésekhez. Az üzemben több mint 650 darab C-54-es szállító repülőgépet gyártottak, amelyeket a Douglas repülőtérnek nevezett repülőtérről repültek ki.
A második világháború végén a Douglas Company szerződése a telephelyen megszűnt, és a repülőgépgyártó Kaliforniába helyezte át a gyártási tevékenységét, a repülőtér pedig Orchard Field Airportra változtatta a nevét, ORD repülőtéri azonosító kóddal.
A háborús tevékenységet követően O'Hare (Orchard Field) ezután csendes időszakot élt meg, mielőtt 1950-ben kitört volna a koreai háború, amikor a repülőtéren ismét katonai akciók zajlottak. A repülőteret az Egyesült Államok légiereje széles körben használta, és az amerikai 62. vadász-felderítő század vadászbázisa lett. A háború 1953-as befejezése után a légierő továbbra is aktív bázisként használta az Orchard Fieldet, de mivel a vadászgépek iránti igény csökkent, a repülőtér jövője függőben volt.
Jó tervezés (vagy puszta szerencse) folytán éppen akkor, amikor az amerikai légierő kivonult az Orchard Fieldről, a kereskedelmi tevékenység jelentősen fellendült. Miután 1949-ben az amerikai haditengerészet repülő ászának, Edward O'Hare-nek a tiszteletére átnevezték O'Hare repülőtérre, a repülőtér kialakítása és elrendezése megelőzte korát. A Ralph H. Burke által tervezett O'Hare repülőtér egy központi terminállal büszkélkedhetett, amely összekapcsolt terminálokra oszlott, földalatti üzemanyagtöltési lehetőséggel, a terminálok közvetlen közúti elérhetőségével és közvetlen vasúti összeköttetéssel Chicago belvárosával. Ezek döntő tényezők voltak az O'Hare gyors növekedésében és sikerében, és a nagy amerikai és globális légitársaságok hamarosan már az újonnan induló repülőtéren folytatták tevékenységüket.
Az O'Hare nemzetközi repülőtéren négy terminálépület található (1,2,3 és 5 számozásúak), amelyekben kilenc csarnok található, amelyeket a B,C,E,F,G,H,K,L és M betűkkel jelöltek.
Az 1., 2. és 3. terminálok egymással összeköttetésben vannak, az 5. terminál azonban egy sor gurulóúton helyezkedik el, és vagy buszjárattal, vagy a repülőtéri közlekedési rendszerrel érhető el. Az 5. terminál elérése azt is jelenti, hogy az egyik biztonsági területet el kell hagyni, majd érkezéskor egy másik biztonsági ellenőrzésen kell átesni.
Az O'Hare International repülőtéren két párhuzamos kifutópálya található. A terminálépületek két oldalán található három kifutópálya az északi repülőtérrészen, a második három kifutópálya pedig a déli repülőtéren található. Ezenkívül a repülőtéren további két kifutópálya található (egy északi és egy déli), így összesen nyolc, ami a legtöbb a világon minden polgári repülőtér közül.
Bár az 5. terminált tekintik az O'Hare repülőtér nemzetközi termináljának, nem ez az egyetlen, amely nemzetközi járatokat bonyolít le, mivel az 1-es és a 3-as terminálok korlátozott mennyiségű csendes-óceáni és transzatlanti légi forgalmat is lebonyolítanak.
Az alábbiakban áttekintjük, hogy mely légitársaságok melyik terminálépületet használják:
United Airlines, All Nippon Airways (ANA), Lufthansa
United Airlines, JetBlue, Delta Airlines, Air Canada
Alaska Airlines, Air Choice One, American Airlines, Spirit Airlines, Iberia, Japan Airlines, Cape Air
Air France, Air India, Aer Lingus, AeroMexico, Air New Zealand, Asiana, Austrian Airlines, British Airways, Cathay Pacific, Copa Airlines, China Eastern Airlines, Emirates, Ethiopian Airlines, EVA Air, Finnair, Etihad Airways, Frontier Airlines, Hainan Airlines, Interjet, IcelandAir, KLM, Korean Air, LOT Polish Airlines, Royal Jordanian, Southwest Airlines, Qatar Airways, Sun Country Airlines, Swiss International, Turkish Airlines, Thai Airways, Volaris Airlines.
Eredetileg volt egy 4-es terminál, de ezt túl szűkösnek találták a szükséges járatok, utasok és transzferbusz-szolgáltatások mennyiségének kezeléséhez, ezért a továbbfejlesztett 5. terminálra cserélték.
Ahogy az minden amerikai repülőtéren elvárható, a biztonsági és vámellenőrzéseket rendkívül komolyan veszik, és rendkívül fontos, hogy minden okmány rendben legyen, és hogy a poggyász ne tartalmazzon tiltott tárgyakat. Minden biztonsági intézkedés a TSA (Transportation Security Administration) hatáskörébe tartozik, és mind a négy terminálépületben vannak biztonsági ellenőrzőpontok.
Míg az amerikai állampolgárokat általában minimális késedelem nélkül átengedik a biztonsági és vámvizsgálaton, ez nem mindig van így az Egyesült Államokba érkező külföldi állampolgárok esetében. A vízummentességi program (VWP) országainak (ide tartozik Európa és az Egyesült Királyság) állampolgárainak olyan érvényes útlevélre van szükségük, amely rendelkezik ESTA jóváhagyással. Az ESTA az Electronic System for Travel Authorization (elektronikus utazási engedélyezési rendszer ) rövidítése, és egy digitális vízum, amely az útlevélhez kapcsolódik. Az ESTA-jóváhagyás megléte kötelező minden VWP-állampolgár számára, aki be kíván lépni az Egyesült Államokba, de nem jogosítja fel automatikusan az útlevél tulajdonosát a beutazásra, mivel ez a döntés a vám- és határvédelmi hivatal (CBP) vizsgáló tisztviselőjének kezében marad.
A repülőtér vámellenőrzési pontja az 5. terminálon található (mivel ide érkeznek a nemzetközi járatok), és az érkező utasoknak minden poggyászt fel kell venniük, mielőtt továbbhaladnának a biztonsági és vámpultokhoz. A poggyászok szúrópróbaszerű ellenőrzése és röntgenvizsgálata a szokásos, és a látogatóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az összes ellenőrzésen való átjutás akár két órát is igénybe vehet, mielőtt a repülőtér elhagyhatóvá válik.
Az O'Hare repülőtér az első olyan amerikai repülőtér, amely az érkezési folyamat egyszerűsítése és felgyorsítása érdekében az utazók számára az automatizált útlevél-ellenőrzés (AP C) lehetőségét kínálja. Az érvényes ESTA-engedélyes útlevéllel rendelkező VWP-polgárok az útlevél-ellenőrzési területen egy önkiszolgáló fülkébe léphetnek be, ahol egy rövid kérdőívet töltenek ki. Az APC rendszer használata ingyenes, és az összegyűjtött személyes adatokat biztonságosan tárolják. A kérdőív kitöltése után egy nyugtát állítanak ki, amelyet az ügyeletes CBP-tisztnek kell bemutatni, aki ellenőrzi azt, és engedélyezi az utazónak az Egyesült Államokba való belépést.
Az előrelátó tervezésnek és a repülőtér Chicagóhoz való viszonylagos közelségének köszönhetően számos lehetőség van az O'Hare nemzetközi repülőtérre és onnan való eljutásra, többek között busz, buszjárat, vonat, taxi, autóbérlés és fuvarmegosztás.
Számos rendszeres buszjárat, valamint külön reptéri buszjárat közlekedik Chicagóból és elővárosaiból az O'Hare nemzetközi repülőtérre.
A CTA (Chicago Transit Authority) Blue Line járata a nap 24 órájában közlekedik az O'Hare és Forest Park között Chicago belvárosán keresztül.
Az O'Hare repülőtérre és vissza közlekedő taxik száma bőséges és elfogadható árú.
Az összes ismert autókölcsönző cég megtalálható Chicagóban vagy a repülőtéren, és az O'Hare-re érkező utasok előre lefoglalhatnak egy lefoglalt parkolóhelyet is.
Az Uber és más fuvarmegosztó társaságok a repülőtérre és a repülőtérről is közlekednek, de az újonnan érkezőknek ajánlott előre foglalni az adott társaság telefonos alkalmazásán keresztül.
Mivel az 1-3. terminálok összeköttetésben vannak egymással, ezeken a területeken könnyű gyalogosan közlekedni, de ez nem lehetséges, ha az 5. terminál az úti cél. Az 5. terminál nemzetközi indulási csarnokába azonban ingyenes buszjárat közlekedik, amely a nap 24 órájában elérhető.
A repülőtérről a városba induló utasok igénybe vehetik a helyi vasúti rendszert (Metra), amely Chicago belvárosába közlekedik, vagy a CTA kék vonalon közvetlenül Chicago belvárosába utazhatnak. A Blue Line megállója a repülőtér parkolóházában található, és közvetlenül az 1-es, 2-es vagy 3-as terminálról, illetve az 5-ös terminálról induló transzferbusszal érhető el.
© 2011-2024 ESTA-USA.HU. Minden jog fenntartva.
Nem vagyunk kapcsolatban semmilyen kormánnyal vagy nagykövetséggel. Ez a weboldal csak az USA ESTA-ról nyújt információkat. Ez a weboldal nem nyújt szolgáltatásokat. Ez a webhely harmadik felek webhelyeire mutató hivatkozásokat tartalmaz. További információkért tekintse meg Adatvédelmi szabályzatunkat.