Az egykor egyszerűen Wilcox Field néven ismert Miami nemzetközi repülőtér Miami nagy területének fő repülőtere, amely naponta több mint 1000 belföldi és nemzetközi járatot bonyolít le. A Miami belvárosától mindössze 13 km-re található repülőtér a Karib-tenger és Latin-Amerika kapuja, és az Egyesült Államok egyik legfontosabb légiközlekedési csomópontja.
Az 1920-as években a Miami City Airport volt az első repülőtér, amely Miami térségét szolgálta ki, amikor 1928-ban a Pan American World Airways (Pan Am) megnyitotta saját létesítményét a meglévő repülőtérrel szomszédos földterületen, amelyet Pan American Fieldnek neveztek el. Az új tulajdonosok azonnal hozzáláttak egy modern terminál, két hangár, betonpályák és két szilárd burkolatú kifutópálya építéséhez, hogy kielégítsék az igényeket és a várható jövőbeli légi forgalmat. Mivel a Pan American által üzemeltetett repülőtér rendelkezett belépőkikötői létesítményekkel (a külföldi járatok kezelésének joga, valamint az utasok és a rakomány vámellenőrzése), vonzó ajánlat volt más nagy nemzetközi légitársaságok számára is: az Eastern Air Lines 1931-ben kezdte meg járatait a repülőtérről, majd 1936-ban a National Airlines követte a példáját. 1943-ban, a második világháború alatt az amerikai hadsereg megnyitotta a Miami Army Airfieldet a Pan American Fieldtől közvetlenül délre. Ez azt jelentette, hogy immár három különálló repülőtér működött egymás közelében, aminek nem volt sok gazdasági értelme.
A háború végét követően Miami város kikötői hatósága összegyűjtötte a Pan American Field megvásárlásához szükséges forrásokat, majd nem sokkal később, 1949-ben a Miami Army Airfieldet is megvásárolta. Tíz évvel később a Pan Am pálya régi terminálépületét bezárták, és helyére egy új, modern utasterminált építettek. Az Egyesült Államok légiereje továbbra is használta a repülőteret 1959-ig, amikor a működést a mai Homestead Air Reserve Base nevű helyre helyezték át.
A miami repülőtér 1951-ben jelentősen kibővült, amikor a kikötői hatóság a környező területek nagy részét annektálta, így a repülőtér ma már csaknem 3000 hektárt foglal magában. Az ötvenes évek elején a repülőtér kereskedelmi tevékenysége is kibővült: számos külföldi légitársaság működött Miamiból, és a járatok száma rendszeresen meghaladta a napi 900-at. A javított létesítményekkel, a bővített kapacitással és a repülőtér kikötői rangjával a miami repülőteret immár nemcsak Dél-Amerika, a Karib-térség és Európa kapujaként ismerték el, hanem az Egyesült Államok egyik legfontosabb repülőtereként is. A repülőtérbe fektetett több milliárd dollárral további jelentős bővítések következtek egészen a 90-es évekig, amikor Miami szilárdan megalapozta pozícióját a világ egyik legforgalmasabban működő repülőtereként.
A Miami Nemzetközi Repülőtéren három terminál található (északi, központi és déli), amelyek hat csarnokot foglalnak magukba, amelyek a D, E, F, G, H és J feliratot viselik. A terminálok három szinten (1, 2 és 3) helyezkednek el, az összes csarnok a 2. szinten található.
Az északi terminálon található a D csarnok, amely 51 kapuval rendelkezik, és az American Airlines fő működési bázisa.
A központi terminált az American Airlines tizenkét másik légitársasággal együtt (amelyek a Oneworld légiszövetség partnerei), valamint számos latin-amerikai és karibi légitársasággal együtt szintén az American Airlines használja. Az E, F és G csarnokok ebben az 51 kapuval rendelkező terminálban találhatók.
A déli terminál tartalmazza a H és J csarnokot. A H csarnok a fő nemzetközi terminál a Oneworld szövetséghez nem tartozó légitársaságok, valamint a Delta Airlines számára. A J terminál elsősorban a transzkontinentális járatokat bonyolítja le számos, az Oneworld légitársaságon kívüli légitársaság számára.
A miami repülőtér valamennyi csarnokában (a G csarnok kivételével) találhatóak amerikai vám- és határvédelmi (CBP) állomások, ahol az érkező utasokat ellenőrzik, mielőtt belépnének az Egyesült Államokba.
Egy-egy csarnokot egy adott légitársasághoz rendelnek, bár néhány nagyobb légitársaságnak a túlzott kereslet vagy utasszám miatt egy vagy több csarnokot kell használnia. Az alábbiakban (bár nem teljes körűen) bemutatjuk, hogy mely légitársaságok melyik csarnokba tartoznak a Miami Nemzetközi Repülőtéren.
Asiana Airlines, Gulf Air, Air New Zealand, Cathay Pacific, Jalways Airlines, Corsair Airlines, Etihad Airlines, ANA Airlines, Elite Airways, Srilankan Airlines, Kalitta Air, British Airways, Norwegian Air UK, Emirates, Southwest Airlines, Royal Jordanian Airlines, China Eastern Airlines, Vietnam Airlines, Sunwing Airlines, Viva Aerobus, Alaska Airlines, GOL, Qantas, Air Tahiti Nui, Eastern Air Lines, Ethiopian Airlines, Royal Air Maroc Airlines, Virgin Australia, China Airlines, Allegiant, Singapore Airlines, China Southern Airlines, American Airlines, TACA Airlines, LOT, Kenya Airways, TUI, Fiji Airlines, Malaysia Airlines, Saudia Airlines, Thai Airways, Korean Air Lines.
Cayman Airways, Finnair, Qatar Airways, Interjet Airlines, Surinam Airways Airlines, WestJet Airlines, Aer Lingus, Iberia Airlines, Aeroflot, Air China Airlines.
Sun Country Airlines, TAP Air Portugal, Eurowings Airlines, Boliviana De Aviacion, Frontier Airlines, Air Europa.
Aruba Airlines, United Airlines, Volaris Airlines, World Atlantic Airlines, Swift Air, Miami Air International.
KLM, Air France, BahamasAir Airlines, Alitalia, Delta Airlines, Virgin Atlantic, Aeromexico Airlines, SAS Scandinavian Airlines.
Aerolineas Argentinas Airlines, Lufthansa, Caribbean Airlines, Air Canada, LATAM, Swiss International Air Lines, Viva Colombia, Austrian Airlines, El Al Airlines, COPA Airlines, Turkish Airlines, Spirit Airlines, Avianca Airlines.
Bár az utasok minden csarnokot és terminált gyalogosan is megközelíthetnek, nem mindig lehet a biztonságos területen belül maradni. A légi oldalon való tartózkodás a D-ről az E vagy a H-ról a J csarnokba történő átkeléskor lehetséges (a nemzetközi járatok érkezése kivételével), de minden más esetben át kell esni a biztonsági ellenőrzésen.
Bár bármelyik terminálra vagy csarnokba gyalogosan is el lehet jutni, figyelembe kell venni, hogy Miami nagy repülőtér, és széles körben elterjedt. A D csarnok például több mint egy mérföld hosszú egyik végétől a másikig, és a gyaloglás alternatívái a következők:
Skytrain - A Skytrain a D csarnokban közlekedik, és négy megállóval rendelkezik a mérföld hosszú útvonalon. A vonat hárompercenként közlekedik, a D17, D25, D29 és D46 kapuk közelében található megállókkal.
MIA E Train - Az E csarnok 4. szintjéről induló E Train az E20-E33-as kapukig közlekedik a csarnok szatellit terminálján.
MIA Mover - Az automatizált vonat, a MIA Mover szállítja az utasokat a repülőtérről a Miami Intermodal Centerbe (Miami helyi buszainak, távolsági buszainak, helyi ingázó vonatainak és távolsági vasúti járatainak csomópontja), ahol a továbbutazók átszállhatnak.
A repülőteret elhagyó utasok igénybe vehetik a Tri-Rail Shuttle, a nyilvános buszok és a taxiszolgáltatásokat, amelyek mindegyike a repülőtér központjában, a három terminálépület mögött található.
A repülőtér egész területén tíz biztonsági ellenőrzőpont található. Négy a D csarnoknál található, míg az E, F és G csarnokok bejáratánál is vannak ellenőrzőpontok. További két ellenőrzőpont található a H és J csarnokok bejáratánál, valamint egy további biztonsági ellenőrzés a H és J csarnokok közötti összekötőnél.
A Belbiztonsági Minisztérium égisze alatt a Közlekedésbiztonsági Hivatal (TSA) felelős az érkező látogatók előzetes átvilágításáért, valamint a repülőtéren a biztonsági ellenőrzések lefolytatásáért. Hogy időt takarítson meg a MIA jövőbeli látogatásai során, lehetőség van a D csarnok 4. emeletén található TSA PreCheck Enrolment Centerben történő interjúra való jelentkezésre.
Az érkező külföldi állampolgároknak meg kell győződniük arról, hogy kérelmezték és megkapták a jóváhagyott ESTA-t (Electronic System for Travel Authorization - elektronikus utazási engedélyezési rendszer ), mielőtt megpróbálnának belépni az Egyesült Államokba. Ez egyfajta elektronikus vízum, amely digitálisan kapcsolódik az útlevélhez, és ellenőrzi az útlevél tulajdonosának belépési engedélyét.
Egyes országokban előfordulhat, hogy nem lehet ESTA-t igényelni. Ilyen esetekben az utazónak a származási országból származó, az Egyesült Államok nagykövetsége vagy konzulátusa által jóváhagyott érvényes vízumra van szüksége.
Mint minden amerikai repülőtéren, itt is szigorúak a biztonsági intézkedések és az ellenőrzések, és a megfelelő okmányok vagy személyi igazolvány nélkül érkező utasokat őrizetbe vehetik és kitoloncolhatják, súlyosabb esetben letartóztathatják.
Számos utazási lehetőség van a Miami nemzetközi repülőtérre és a repülőtérről való eljutásra.
AMIA Mover a repülőtérről a miami központi pályaudvarra közlekedik. A Metrorail menetrend szerinti járatai hétközben 30 percenként, hétvégén pedig 15 percenként indulnak a központi pályaudvarról a MIA-ra.
ATri-Rail szintén a MIA és a Miami központi pályaudvar között közlekedik, és Fort Lauderdale-t is kiszolgálja.
AMetroBus 37-es, 42-es, 57-es, J és 150-es Miami Beach Expressjáratai mind a Miami repülőtér állomást szolgálják ki. A Miami Beach Bus járatot üzemeltet Miami Beachről a repülőtéri állomásra.
A repülőtér és Miami belvárosa között privát vagy közös buszjáratok közlekednek, de előzetes foglalás szükséges.
Miamiban rengeteg a taxi, akár a repülőtérre megy, akár onnan jön. Az útra vonatkozó átalánydíjakat a taxitársasággal vagy a sofőrrel lehet egyeztetni.
Az érkező vagy induló utasok igénybe vehetik az olyan regisztrált fuvarvállalati szolgáltatásokat is, mint a Lyft, az Uber és a Wingz, és a fel- és leszállási pontoktól függően megfelelő viteldíjról tárgyalhatnak.
© 2011-2024 ESTA-USA.HU. Minden jog fenntartva.
Nem vagyunk kapcsolatban semmilyen kormánnyal vagy nagykövetséggel. Ez a weboldal csak az USA ESTA-ról nyújt információkat. Ez a weboldal nem nyújt szolgáltatásokat. Ez a webhely harmadik felek webhelyeire mutató hivatkozásokat tartalmaz. További információkért tekintse meg Adatvédelmi szabályzatunkat.